Reditio

Howard L. Braden író blogja

Jézuska és Mikulás – Hogyan NE telepítsünk aknát a gyermek személyiségfejlődésébe?
2016. december 20. írta: Howard L. Braden

Jézuska és Mikulás – Hogyan NE telepítsünk aknát a gyermek személyiségfejlődésébe?

beautiful-santa-claus-picture-clipart-christmas.jpgRégre nyúlik vissza a nézetkülönbség: romantizáljuk-e a karácsonyi ünnepeket, vagy maradjunk tárgyilagosak. A romantizálás hívei az ünnepek varázslatosságát tartják fontosnak, és torkon harapják azt, aki a beleegyezésük nélkül felborítja az illúziót, azok pedig, akik nem akarnak hazudni a gyereknek, az előbbiek szerint kevésbé gazdag karácsonyt nyújtanak a gyermekeik számára.

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan lehet megoldani, hogy a kecske is megmaradjon, és a káposzta is jóllakjon.

A gyermek számára nagyon fontos a varázslatos ünnepek élménye, jelentős felnőttkori érzelmi ellenállóképesség tud alapulni erre, melyen stabil személyiség épülhet, tehát ez értékes a személyiségfejlődés szempontjából, ellenben azzal, ha egy tévképzet lepleződik le, melyet így a gyermek egyéni mértékben ugyan, de lelki traumaként él meg. De ugyanilyen fontos a tárgyilagosság kognitív készsége, azért, hogy mert az érett, kiforrott személyiségű felnőtt gondolkodása alapvetően tárgyilagos.

Van azonban egy középút

… egy egészséges harmadik lehetőség, ami kedvez kecskének, káposztának: a játék. A gyermek a játék keretében úgy tud megélni fantáziákat, hogy nincs megtévesztve, így megmarad a varázslatosság élménye és izgalma, de nem telepítünk aknát a személyiségfejlődésébe.

Játsszuk azt, hogy

  • eljön a Mikulás, lemászik a kéményen (amink mondjuk nincs, de játékból most van), és ajándékokat hoz. (Esetleg Apu játssza a Mikulást. Virgácsot nem hoz, mert nem bélyegezzük meg a gyereket azzal, hogy rossz, mivel a rossz gyerek így vagy úgy, de nem tehet majd mást, mint hogy rossz lesz, de ez most mellékszál.)
  • eljön a kis Jézuska, és ajándékokat hoz…

…és itt járt a kis Jézuska / a Mikulás, és meghozta az ajándékokat…

Így a játékba csomagolva megmarad a varázslat és meghittség, miközben nem vezetjük félre a gyermeket, és nem építünk ki egy olyan tévképzetet, melynek biztonságáról nem állhat hatalmunkban gondoskodni.

A bejegyzés trackback címe:

http://reditio.blog.hu/api/trackback/id/tr2412058561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Matteo79 2017.08.04. 20:39:37

Mibol gondolod hogy a mikulas vagy jezuska netan a husveti nyul "hazugsag" kiderulese szamottevo tramuat okoz?

Howard L. Braden 2017.08.04. 22:51:09

@Matteo79: Nagy létszámú mintát tekintve állítólag okoz problémát. Én személyesen még nem találkoztam ilyennel, de ez egy dolog, én nem végeztem nagylétszámú kutatást, az a kutatópszichológusok dolga (és megfigyeltem, hogy az ismeretségi köröm más szempontból sem reprezentatív a teljes lakosságra nézve, nyilván ösztönösen alakítottam így, úgyhogy talán ha körbeküldenék egy kérdőívet minden ismerősömnek, talán akkor sem kapnék reprezentatív eredményt).

Akkor okozhat problémát, ha bizalmi kérdéssé válik, pl. ha túlságosan gyakorlatiasan és valószerűen jeleníti meg egy család a szokásaiban, annyira, hogy a gyerek nem csak egy játékos vagy elvont szokásnak tekinti a Mikulás vagy a Jézuska szerepét, hanem szó szerint veszi, és a létezésükre vonatkozó explicit állításként, igéretként értelmezi a hagyományt. Márpedig ez egyéni kognitív sajátosság kérdése, úgyhogy nem kételkedem benne, hogy egy nagylétszámú mintában elég nagy számban előfordul ilyen ahhoz, hogy beszélni kelljen róla.

(Valójában ez egy jól meghatározható ismeretelméleti konfiguráció a gyereknél, és ugyanezen a konfiguráción alapul az álhírek könnyű terjedése is a lakosságban, tehát a két jelenség jó eséllyel összefügg úgy, hogy aki hajlamos volt elhinni, hogy van Mikulás, arra ugyanaz a gondolkodásmód jellemző, ami azokra, akik mindent elhisznek, amit olvasnak. Kivéve persze azt, akinél a Mikulás nemlétezésének a felismerése egy kognitív fejlődést indított el, de ez megint egyéni; valakinél elindíthatott, valakinél nem.)

De nem is az számít itt, hogy ténylegesen mennyire elterjedt az a nevelkedési konfiguráció, amely esetében problémát okoz, hanem az, hogy hányan _tartanak_ attól, hogy a gyermeküknél majd okozni fog. Aki tart ettől, annak szólnak a fentiek, miszerint így előzze meg, így kezelje.