A NASA 2017. február 22-én számolt be egy 14 évig tartó megfigyelés eredményéről, miszerint a 40 fényévre található Trappist-1 nevű csillag körül hét bolygót fedeztek fel, melyek közül három az ún. lakható zónában kering (ahol lehet folyékony víz a felszínükön).
Úgy gondolom, nem mondtak el minden fontos aspektust, csak utaltak rá, viszont nem sikerült a lényege igazán megragadniuk a pillanat hevében.
Azáltal, hogy egy 39 fényévre található törpecsillag körül 14 év "megfeszített munkájával" Föld-szerű bolygókat találtak, növeli annak a valószínűségét, hogy ez a jelenség gyakori. A probléma az egész exobolygókutatással, hogy a jelenlegi legjobb módszer csak az olyan csillagok körül tud kimutatni exobolygót, amelyeknek a bolygói pont úgy keringenek a csillagjuk körül, hogy el-eltakarják azt, amikor elhaladnak a csillag és a Föld között. Kvázi "napfogyatkozásokat" detektálunk ilyenkor, a csillag fényében tapasztalható ingadozás formájában. (Valószínűleg ezért is tartott a kutatás 14 évig, mert elég időt kellett adni a megfigyelésnek ahhoz, hogy több keringési ciklus is bekövetkezhessen az egyes bolygóknál, ami alapján azonosítani lehet az egyes exobolygókhoz tartozó egyes fényingadozásokat.)
Tehát ezek a csillagrendszerek a bolygókeringési síkjaikkal (ekliptika) éppen a Föld irányába fordulnak. Viszont hiába vannak mondjuk ugyanúgy bolygók a szomszéd csillag körül, ha annak az ekliptikája például 5 fokkal eltér; ugyanis ekkor már nem történik meg a fogyatkozás, a csillag előtti elhaladás, így nem érzékeljük a bolygórendszert.
Ez az ablak kb. 3 tizedfok szélességű. Az 1200-szor van meg egy teljes körben (ez 1:1200 arányú mintavételezés), tehát ahány exobolygót találtunk eddig egy adott távolságon belül, azt nyugodtan megszorozhatjuk – kerekítsünk – ezerrel, mert tehát kb. minden ezer exobolygóból csak 1-et vagyunk képesek érzékelni. (Most még, fejlesztik a más módszereken alapuló érzékeléshez szükséges technológiát és eszközöket.)
No persze mivel 50 fényévnyi sugarú gömbben "mindössze csak" kétezer csillag található, ezért ezen belül még nem alkalmazhatjuk biztonsággal az ezres szorzót, tágítunk kell "sok"-ra.
Ha tehát 40 fényévnyire innen találtunk három Föld-szerű exobolygót a lakható zónában, úgy talán jó eséllyel feltételezhetjük, hogy van ott jóval több is, csak épp nem úgy fordul a csillagrendszerük ekliptikája, hogy képesek legyünk felfedezni őket.
Mindenesetre egyszer, nem a mi életünkben, de talán rájönnek az asztrofizikusok és űrkutatási mérnökök, hogyan lehet értelmes idő alatt odajutni. Ha lehetséges.