Kering a weben több olyan írás, miszerint a Mahábhárata egy ötezer évvel ezelőtti atomháborúról regél. A karpatinfo.net cikke szerint »Az indiai Mahábhárata eposzban találunk vagy ötven sort, amelyben az ismeretlen szerzők egy rettenetes fegyvert emlegetnek. Amit annak ura és kezelője egy vimana nevezetű repülőgépről engedett el, és amely magába foglalta “a Világegyetem teljes hatalmát”, vagyis erejét. A szerkezet felrobbantásakor “ezer nap fénye” villant fel, elvakítva mindenkit. Ez alighanem a gombafelhőre utal. Az ismeretlen fegyver “acélos dörrenést” okozott, gigászi halálhírnökként viselkedett, amely “hamuvá tette” az “ellenség egész fajtáját”. A vers szerint a csatában részt vevők teste a felismerhetetlenségig elégett.«
A téma nagyon érdekes, ezért egy kis kutatást végeztem. A Hindu Human Rights cikke arról ír, hogy egy tanuló megkérdezte Oppenheimert, “az atombomba atyját”, hogy az Alamogordo-i (hivatalosan első) tesztrobbantás volt-e az első felrobbantott atombomba, és erre ő azt válaszolta, hogy “igen, a modern időkben”. Utalnak itt meghatározatlan személyek gyanújára, miszerint a tudós itt egy a Mahábháratában szereplő Brahmāstra nevű fegyverre célzott.
Tény, hogy a Oppenheimer tanult szanszkritül, és valóban idézett is nem a Mahábháratából, hanem a Bhagavad-gítából: “Én lettem a halál, világok pusztítója.” Az anekdota szerint. Merthogy valójában ilyen szöveg nincs a Bhagavad-gítában, de ezt most tegyük félre.
Nézzük meg, mit találunk a Mahábháratában!
Jobb híján az angol nyelvűben. Vegyük sorra, milyen jellegzetes szavakat kell keresnünk: ezer, hamu, fegyver, acélos, Brahmāstra, vimána.
De miért csak az angol nyelvűben?
Valóban ajánlott lenne az eredeti nyelven elemezni a szövegeket, de jómagam angolul tudok, szanszkrítül nem (persze lehet találni valakit, aki viszont tud szanszkrítül). Viszont a keresett elemek olyan közlésbeli sajátosságok, amelyeknek még egy a fordítás által torzított szövegben is meg kell nyilvánulniuk valamilyen távoli, csak logikailag felfedezhető közléshasonlóságként. Nem olyan nagyok a szemantikai különbségek az eredeti és a fordítás között, és én a legfontosabb közlésbeli sajátosságokra kerestem rá. Nem lehet úgy fordítani egy szöveget (pláne nem tenné egy hithű buddhista), hogy teljesen kivesszen belőle a történet: egyszerűen nem módosulhat a fordítás által az egy atomvillanásra utaló leírás annyira, hogy valami teljesen hétköznapi kardforgató szemantikává alakuljon a másik nyelven.
Mint kiderült, a cikk előző verziójában egy bár autentikus fordítású, de rövidített verzióból dolgoztam, aminek a szerkesztője ugyan nyilván nem hagyta volna ki a leglátványosabb részt – egy isteni fegyver általi pusztítást – (hacsak nem egy beépített ügynök a Nemzetközi Gita-Szövetségben, akinek az a feladata, hogy elfedjen valamilyen kényes részleteket ősi szövegekben) mégsem tekinthető valódi kutatásnak, ehelyett a teljes, Ganguli-féle fordítást kell alapul venni.
¿Qué tapas hay? volt kedves elvégezni rajta ugyanazt a találati elemzést, amit magam is (a sajátom eredményét töröltem):
- "thousand": 2079 találat
- "thousand suns": 12 találat, mind irreleváns
- "Vimana": 1 találat, egy helynév "Neither in the region of the Nagas, nor in Swarga, nor in Vimana, nor in Tripishtapa is residence so happy as in Rasatala!" (5. könyv CII. szakasz)
- "steel": 38 találat (mind irreleváns)
- "thunder": 643 (incl. thunderbolt)
- "Brahmastra": 16
- "burnt": 216
- "weapon": 2699
- "ashes": karakterlánc (ashes, washes lashes) 199
- "reduced to ashes" (porrá égett): 21, ebből két lábjegyzet, de mind irreleváns
Ennek nyomán azonban azt feltételeztem, hogy a Brahmastra nevű fegyver szövegkörnyezete fog árulkodni, hiszen ahol leírják a fegyver használatát, ott nyilván megemlítik a fegyver nevét is, ergo a fegyver nevénél megtalálható lesz egy leírás is, ha van. Az igazán érdekes részlet pedig a következő, itt ugyanis megtaláljuk a fegyver eléggé részletes műszaki leírását:
With proper mantras, Arjuna then fixed the brahmastra on his string, and shrouding all the points of the compass with arrows, Partha struck Karna (with many) arrows. Then Karna, with a number of whetted shafts endued with great energy, cut off the string of Arjuna’s bow. Similarly he cut off the second string, and then the third, and then the fourth, and then the fifth. The sixth also was cut off by Vrisha, and then the seventh, then the eighth, then the ninth, then the tenth, and then at last the eleventh. Capable of shooting hundreds upon hundreds of arrows, Karna knew not that Partha had a hundred strings to his bow. Tying another string to his bow and shooting many arrows, the son of Pandu covered Karna with shafts that resembled snakes of blazing mouths.
Az idézett részletet követően még a sárba ragadt kerékkel vacakolnak. Tehát ez a leírás lényegében azt mondja el, hogy a Brahmastra nevű fegyver sok nyilat lő ki. Egyértelműen leírják, hogy huzalokat vágnak el, és azt is, hogy ez egy tüzes fegyver. Igaz, hogy közben mantráznak, de hát ettől függetlenül a fegyvert fizikailag kezelik, a mantrázás csak vallásos romantika. Lényegében tehát ez egy tüzes nyílvető, ami egyszerre sok nyilat lő ki (ami persze hogy porrá éget mindent, amit felgyújtanak vele).
Van még egy fegyver
Úgy hívják: Sakti. A Sakti szintén egy égi fegyverként van aposztrofálva, úgyhogy szükséges a Sakti előfordulásainak és azok szövegkörnyezetének az elemzése is.
A Sakti 12-szer fordul elő a teljes, Ganguli-féle fordításban. A szövegkörnyezeti elemzés a következőeket tárja fel:
- A Saktit hajítják vagy lövik; "hurled".
- A Sakti egy lövedék; "missile weapon". (Természetesen itt nem a modern "missile"-ra kell asszociálni, Ganguli a 19. században élt, 1896-ban halt meg.)
- A szöveg egyértelműen fogalmaz: a Sakti egyetlen személy meggyilkolására alkalmas. Akire rádobják.
- Hát voltaméppen mivel a Sakti sem lehet egy tömegpusztító fegyver, nincs különösebben értelme továbbhaladni a szövegkörnyezetek értelmezésében, mert megkaptuk a választ, de azért megtettem: A Sakti levágta Mahisha fejét, amikor kilőtték rá.
- Sakti egyben egy istennő is, egyazon felsorolásban említik Ganésával, Suryával, Sivával és Vishnuval.
Akkor miért "égi fegyver" (celestial weapon)?
A kor embereinek a percepciója nagyon elnagyolt volt. Ahogyan egy szarvasmarha-bika meghágja a motort, mert a kormányának látványa a motor egészének hosszúkás tömegéével együtt elegendő ahhoz, hogy tehénnek lássa (a saját percepciójában az egy tehén), ugyanígy egy iskolázottság hiányában korlátolt percepciójú korabeli ember csak a mantrázást (kántálást) értette, a fegyvert fel sem fogta, a fegyver kezelésének mozdulatait szintén nem fogta fel (nem része a percepciójának, nem alakul tudatos észleletté az elméjében), így mivel a ma emberétől eltérően még csak távoli fogalmi szinten sem létezett a számára az elvont működésű gépezet vagy a tudományos, műszaki, mérnöki gondolkodásmód fogalma, ezért számára a Brahmastra és a Sakti valamilyen mantrázással elővarázsolt jelenség, kivéve persze a szerző számára, ő nyilván műveltebb volt a kor átlagemberénél.
Ezt az elmeműködést az iskolarendszer változtatta meg a történelemben, igaz, a ma emberében is jelen van, vannak előnyei és vannak hátrányai (inkább az utóbbi), de erről majd máskor, mindenesetre emiatt működik a vallásos romantika az ősi vallási szövegek által megörökített emberek számára, ahogyan működik a bűvésztrükkről elterelő kézmozdulat is a ma embere számára. (A különbség csak annyi, hogy mi tudjuk a bűvésztrükkről, hogy szemfényvesztés.)
Lehet, hogy az összes indiai istenség valójában különös, találékony korabeli fegyverek, amelyeket a korabeliek nem értettek, és mint mindent, amit nem értettek, istenségnek tekintettek?
És itt ki is fogytunk a nyomokból. Gondolhatjuk persze, hogy mivel az anekdota szerint Oppenheimer a Bhagavad-gítából idézett, talán valaki valamikor összekavarta a forrásmegnevezéseket, és így tévesen terjedt el a mahábháratás verzió, ám a Bhagavad-gítában semmilyen használható előfordulásra nem lelni. Van benne néhány weapon (fegyver), de semmi különös szövegkörnyezet. A Brahmastra és a Sakti, a két különös fegyver neve egyáltalán nem szerepel a könyvben. Az ashes (hamu) egyetlen előfordulással bír, és valamilyen üzemanyag vagy tágabb értelemben vett "gyúlékony anyag" elégetése kapcsán említik.
Az Oppenheimer-idézet eredetije
Érdekes, hogy az eredeti idézet (“én lettem a halál, világok pusztítója”) valójában pontatlan, vagyis igazából Oppenheimer nem idézett a Bhagavad-gítából, csak stilisztikailag, gondolatiságában, drámaiságában merített belőle. Az idézetet a 11. fejezet 32. verséhez kötik, ám a pontos szöveg ott a következő (legalábbis angolul, de Sri Swami Sivananda fordításában, akitől nyilván megbízható fordítást kaptak az angolok): I am the mighty world-destroying Time, now engaged in destroying the worlds.”, tehát “Én vagyok a mindenható, világpusztító Idő, elkötelezett a világok elpusztításában.” Ennek a végét szebben is fordíthatnánk magyarra úgy, hogy “világok (el)pusztítója”, ami már össze is cseng Oppenheimer verziójával, de így a “világpusztító” jelzőt ismételnénk meg más megfogalmazásban. Mindenesetre ez a mondat lényegében egy az időről és a korokról szóló igazán szép, költői és drámai gondolat, de semmi köze tömegpusztító fegyverekhez.
Konklúzió
Az ötezer éves atomrobbanásról szóló írások teljesen alaptalanok.
Ha nyilván szándékolatlanul is, de alkalmasak az olvasók megtévesztésére.
Fenti kép: hinduhumanrights.info